Az Eye Movement Desensitization and Reprocessing (EMDR) – vagyis szemmozgásokkal történő deszenzitizálás és újrafeldolgozás – egy olyan terápiás eljárás, melyet megrázó (traumatikus) élmények következtében kialakult maradandó problémák kezelésére dolgoztak ki. Viszonylag új terápiás technika, melynek első változatát 1989-ben írta le dr. Francine Shapiro amerikai pszichológusnő.

Gyakran a traumatikus esemény kényszerítő erővel, váratlanul ránk törő emlékképei, az események újraélése (ijesztő képek, „flash-backek” és rémálmok) jelentik a fő problémát. Szintén gyakori panasz az ijedősség, ingerlékenység, alvászavar vagy egyfajta elkerülő magatartás kialakulása. Ilyenkor poszttraumás stressz zavarról (PTSD) beszélhetünk. Traumatikus élménynek nevezzük az olyan megrázó eseményeket, mint például egy közlekedési baleset vagy egy fegyveres támadás. Természetesen egyéb szégyenteljes, vagy más módon megrázó negatív élmények is válhatnak traumatikussá, például folyamatos csúfolás/kiközösítés az iskolában, gyermekkori szexuális zaklatás, lelki bántalmazás vagy elhanyagolás, fájdalmas és/vagy megalázó kórházi események, munkavégzéssel kapcsolatos élmények, vagy éppen személyes veszteségek.

Emellett az EMDR minden olyan pszichés tünet együttes kezelésében alkalmazható, amelyek összetett trauma vagy hosszan tartó stressz hatásaival összefüggésben alakultak ki. Alkalmazásának mérlegelésekor a kiindulópont az, hogy a fennálló tünetek egy vagy több károsító hatású élmény következményeként jöttek-e létre.