Minden szenvedésben van közös vonás. A jó terapeuta nem osztogat tanácsokat, hanem a kliens saját megoldásait igyekszik fejleszteni.

A pszichológus bölcsészettudományi karon végzett szakember, míg a pszichiáter alapképesítését az orvosi egyetemen szerzi meg.

Hogy milyen esetekben szükséges a gyógyszer szedése, azt a tünetek súlyossága vagy gyakorisága, a szenvedés elviselhetőségének mértéke, a mindennapi életvitel fenntarthatósága, a gyógyuláshoz rendelkezésre álló idő, stb. határozzák meg, s ez egyénenként mindenkinél más és más.

Fontos tudni, hogy a stressz hatására bekövetkező változások sokáig visszafordíthatók. A stressz kezelő képesség kimerülésével azonban testi és lelki tünetek alakulnak ki, melyek terápiás beavatkozással megfelelő irányban terelhetők. Remélhetőleg hamar az is köztudottá válik, hogy a nem célravezető viselkedések melyeket környezetünktől, elsősorban családunktól elsajátítunk – felismerést követően megváltoztathatóak.

Általában azt mondhatjuk, hogy minél hosszabb idő óta áll fenn egy probléma és az élet minél több területére kiterjed, annál inkább hosszú terápiától várhatunk eredményt, a rövidterápiák inkább a nem túl régóta fennálló és körülírt, konkrét helyzetre korlátozódó problémák kezelésében hatékonyabbak.

Először is feltétlenül mondja meg neki – el fogja viselni, és fontos, hogy erről beszéljenek. Lehet, hogy sikerül együtt rájönni rossz érzéseinek az okára és azt átdolgozni.

Elégedetlenségét feltétlenül ossza meg terapeutájával.

A terápiás hatékonysághoz állandó keretek szükségesek: fontos, hogy ugyanazon a helyen, ugyanabban az időben és persze ugyanazon terapeutával találkozzon.

Sajnos nem. Furcsa módon pont ez fogja azt mutatni, hogy a terápia működik.

Bizony! A terapeuták maguk is több éven át ültek a másik fotelben, feküdtek a díványon és jártak csoportba.

Ön is és terapeutája is egy fotelben ül, majdnem egymással szemben. Bizonyos relaxációt alkalmazó módszereknél, ha kényelmesebb, választhatja néha a fekvő helyzetet.