Nem könnyű együtt élni, vagy együtt dolgozni depresszióban szenvedő emberrel. Sokszor a pozitív dolgok emlegetése (pl. „Szedd össze magad!", „Nagyszerű az élet!" vagy „Annyi mindenért érdemes élni!"), vagy a hasonló, felvidítást célzó mondataink visszafelé sülhetnek el.

Az ilyen jó szándékú reakciókat a depressziós ember úgy élheti meg, hogy vele lehetetlen együtt érezni és ez még inkább növeli a meg nem értettség érzését, magányosságát és növelheti az öngyilkosság veszélyét. Nagyon fontos az együttérzés, valamint a depressziós személy szomorúságának, önvádjának, vagy egyéb negatív érzéseinek komolyan vétele. Segítsük őt a tünetek felismerésében és abban, hogy pszichológus szakszerű segítségét mielőbbi igénybe vegye.

Fontos, hogy ne keverjük össze a "depi" állapotot, vagy a természetes gyászt a depresszió súlyos betegségével. Ahogy Freud mondja: gyászban a világ üres, depresszióban az én üres.